Lelki állóképesség, avagy csodafegyver a húzós munkahetekre
A cikkeim témáját szeretem a hétköznapi munkám során felmerülő problémákból, esetekből, történésekből meríteni. Ezt a cikkemet egy fiatal kollégám inspirálta. Végiggondoltam a problémát és rájöttem, hogy nagyon is valóságos és igencsak elterjedt nehézségről van szó. Divatos téma, de talán ezen a területen, amelyben dolgozom nem igazán ejtenek (elég) szót.
Ma "beszéljünk" a lelki rezilienciáról, azaz a lelki állóképességről. Ez egy olyan tanulható emberi tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy nehezebb időszakban, sok stressz, vagy nagyobb trauma közben/után ne fejeljünk be, ne égjünk ki és könnyebben átlendüljünk ezeken a próbatételeken. Jó hír, hogy noha genetikai háttere van, a reziliencia minden embernél fejleszthető.
Olvasd végig és gondold át - hiszem, hogy ha fejleszted a rezilienciád nemcsak a munkahelyi légkör változik körülötted, hanem sokat segíthet a magánéletedben is!
A nyár egy tehenészet életében mindig kritikus. Szenvedünk a kánikulától, szenvedünk attól, hogy az állatok megsínylik a hőséget (lassabban mozognak, több a beteg, borzasztó szagúak a magzatburok visszatartásos egyedek - csak hogy néhány gyakorlati példát említsek). A haverok elhúznak egy hétre a Balcsira, te pedig nyeled a port (és miegymást...). A helyzet súlyosbodik, ha a munkaerőhiány miatt többet kell dolgoznod. Egyre kilátástalanabbnak tűnik az egész és csak azon kapod magad, hogy már semmi kedved nincs bejönni dolgozni. Aztán becsöppen abba az ominózus csészébe az utolsó csepp is, lángra kap a kazal, borul a bili: A büdös életben nem akarsz többet tehenet látni! Felmondasz és csalódottan, dühösen, kiábrándultan távozol a munkahelyedről.
Túl sokszor láttam ezt a forgatókönyvet és nagyon sajnálom, hogy csak mostanra értettem meg, hogy mi zajlik ilyenkor az emberekben.
A legtöbb esetben nem az a megoldás, hogy megvárod, amíg betelik nálad a pohár és továbbállsz. Előbb-utóbb a következő helyen is lesz stresszfaktor. "Coelho-s" duma, de nagyon igaz: a környezetet, a "mindenki mást" nem vagy alig tudod megváltoztatni; de azt, hogy te hogyan viselkedsz egy adott szituációban, hogyan vállalsz önmagadért felelősséget és egy-egy nehéz helyzetben aktívan küzdj meg, ne csak sodródj, nos, ez mind rajtad múlik!
Szeretnék neked 7 tippet adni, hogyan tudod segíteni önmagadat, hogyan küzdj meg aktívan egy nehézséggel, és hogyan fejleszd a lelki rezilienciád:
1. Öngondoskodás
Lehet, hogy neked az segít, ha estére behűtesz magadnak egy sört. Vagy letöltesz egy új albumot a Spotifyról. Vagy megtervezed, hogy esténként milyen filmet fogsz megnézni. Vagy veszel egy új kulacsot és figyelsz rá, hogy eleget igyál meló közben. Készíts össze egy túlélőpakkot magadnak (alapgyógyszerek, konzervek, üdítő, édesség, töltő, zsebkendő, bármi, amit úgy érzel, hogy jól jönne, ha nálad lenne napközben)! Akármi!
Gondold át, hogy neked milyen eszköz, ennivaló, innivaló, tárgy, stb. lenne nagy segítség meló közben!
2. Átrendeződik a fontossági sorrend a hétköznapjaidban
Fogadd el, hogy ez most egy átmeneti időszak (nem tart örökké!), amikor is a munka lesz a fontossági sorrend élén. Utána az, hogy pihenj eleget, és tápláld magad. Minden más most ezután jön. Jelezd ezt a családodnak, barátaidnak is, legyenek türelmesek, és ha tudnak, támogassanak!
3. Lelki felkészülés, vésztervek
Piszok fontos! Sanyi kollégámmal erről sokat beszélgettünk, emlékszem, nagyon inspiráló volt hallgatni, hogy ő hogyan indul neki egy-egy húzósabb napnak. De példaként említhetném a férjemet is, aki 200-300 km-es futóversenyeken vesz részt rendszeresen, egyhuzamban lefutva azokat (sőt, túlvagyunk már a 490 km-en is!). Mi a közös Sanyiban és a férjemben? Az, hogy a megmérettetés előtt mindketten rászánják az időt és elképzelik, ami vár rájuk - annak minden nehézségével együtt. Vészforgatókönyveket gondolnak végig - mit fognak csinálni, ha nem minden a rendes kerékvágásban megy?
Elképesztően hasznos gyakorlat: ugyanis, ha fejben van B/C/D terved, akkor vészhelyzetben sokkal gyorsabban, sokkal kevesebb stresszel tudod megoldani a feladatokat.
4. Fókusz - mindent a maga idejében! Csak a mai napra koncentrálj!
Ha elkezded a műszakot, fontos, hogy ne agyalj azon, hogy mi lesz holnap. Vagy a jövő héten... hogy mikor lesz már vége... ha vége lesz egyáltalán? Ahogy anyósom mondta egyszer: a kukoricaföldön dolgozva nem szabad se a sor elejét, se a sor végét nézni munka közben. Mindig csak közvetlenül magad elé nézz!
5. Ismerd meg az erősségeidet és ne félj használni őket!
Békeidőben is jól jön, hát még egy stresszes, kritikus időszakban jól esik a tudat, ad egy fajta origót, egy horgonyt a mindennapok sodrásában, ha feltérképezed, hogy mik azok a tulajdonságaid, amikben te jó vagy. Mik azok a feladatok, amik neked abszolút nem okoznak nehézséget? Lehet, hogy könnyen fel tudsz reggelente ébredni és mindig te vagy az első aki a munkahelyre ér. Vagy jól szót értesz az emberekkel. Vagy precíz vagy. Vagy a ruházatod és a környezeted mindig rendben van. Vagy te vagy a munkahely "mókamikije", aki mindig képes jókedvet sugározni. Vagy mennyei meggyes pitét tudsz sütni. Jól reagálsz váratlan helyzetekben. Gyorsan hozol döntést. Aprólékos vagy. Szeretsz csapatban dolgozni. Szeretsz egyedül dolgozni. Pár példa, amikre hajlamos az ember azt gondolni, hogy nem nagy dolog, de nehéz időszakokban erre lehet támaszkodni, plussz erőforrások. Használd őket!
6. Hagyj magadnak elég időt a pihenésre!
Ahogy korábban írtam, fogadd el, hogy ez most egy nehéz időszak. NEM TART ÖRÖKKÉ! Légy magaddal elfogadó - nehéz munkahelyi időszak alatt ne várd el magadtól 120%-os teljesítményt a háztartásban, sportban, akármiben. Nézd a 2-es pontot: a fontossági sorrend egy kis időre átrendeződik. Végezd el a munkád, utána viszont arra figyelj, hogy tudj pihenni, regenerálódni, kikapcsolódni.
7. NE FÉLJ SEGÍTSÉGET KÉRNI!
Egy újabb nagy klisé, de látom a gyakorlatban, hogy ez sokszor nagy feladatot jelent. Ne félj segítséget kérni sem a munkahelyeden, sem a családodtól vagy a barátaidtól. Ez a te értékeidből semmit sem von le! Akár egy bizonyos feladat elvégzésében, akár egy folyamat megértésében, akár a ház kitakarításában, akár a főzésben, de sokszor ami a legnagyobb segítség: egy jó beszélgetésben!
Az egyik kollégám, Edina egyszer elképesztően hosszú időszakot dolgozott végig 12 órás műszakban. Kérdeztem, mi volt a titka, hogy tudott még az 59. napon is mosolyogva dolgozni jönni (mindezt úgy, hogy mellette háztartást vezetett!)? Tudjátok mit felelt? Mindig csak az adott nappal foglalkozott, tudott segítséget kérni a munkahelyen és a családban egyaránt, és időben szólt, amikor valamelyik munkafolyamattal meggyűlt a baja. Nagyon sokat tanultam tőle - amit ezúton is köszönök!
Forrás:
https://pszichoforyou.hu/8-lepes-a-reziliencia-fele/
https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20170502_Hogyan_noveljuk_lelki_ellenallo_kepessegunket_8_tip