Év végi merengő

Jár a kéz, jár az agy

Arra jutottam, hogy ha valaki megkérdezné tőlem, hogy hol avatkoznék közbe, ha (a meglévő takarmánybázissal, pénzügyi háttérrel, infrastruktúrával, satöbbi) szeretnè javítani a telepe mutatóit, akkor az alábbiakat válaszolnám:

Rövid tàvon: keress hatékonyan beteggyanús állatot, legyen hatékony telepre szabott állategészségügyi programod!

Középtávon: pörgesd fel a szaporodásbiológia gondozást, figyelj a precizitàsra!

Hosszútàvon: fókuszálj jobban az utánpótlás nevelèsre!

Ezek olyan fókuszpontok, amelyek külön-külön megérdemlik a hosszabb kifejtést, az azonban közös bennük, hogy ezekre a sarokkövekre jobban odafigyelve, nagyobb gondossággal közbelépve látványos javulás érhető el.

Hadd fejtsem ki egy kicsit a harmadik pontot!

Mostanában kezdek ràlátni ennek a területnek a mélységeire és komplexitására. Persze sarokszámokkal tisztában voltam - ellés után maximum hány órával, milyen minőségű és mennyiségű kolosztromot kell, hogy kapjanak a borjak; az itatási időszak alatt mekkora napi súlygyarapodás a kívánatos; tenyésztésbevételkor elérik-e a megfelelő testtömeget és fejlettséget az üszők; ès 24 hónapos korig az állatok hány százaléka ellik meg... Ez alap.

Viszont a finomságokat, bizonyos kórképek valódi okait, a rejtett összefüggéseket most kezdem kapisgálni.

A megfelelő tartás-, és takarmányozási gyakorlat elengedhetetlen többek között ahhoz, hogy az üszők immunrendszere jól funkcionáló védekezőrendszerré fejlődjön. Ez szükséges ahhoz, hogy például a vakcinázásaimnak értelme legyen: az oltóanyagot beadva rendes immunválasz alakulhasson ki, megvédve az állatot az adott kórokozótól. Ha ezt sikerül elérnem, akkor nagyban hozzájárulok, hogy a termelése és a hasznos élettartama a genetikai potenciálja szerint megvalósulhasson. Ez csak egy kiragadott példa, de talán jól érzékelteti, amire szeretném felhívni a figyelmet: ez pedig nem más, mint a rendszerben gondolkozás!

Átalakulóban a nagyüzemi állatorvosi hivatás...

Egyre kevésbé a klasszikus gyógyítást várják el tőlünk, sokkal inkább a prevenciót. Ehhez pedig az szükséges, hogy megtaláljuk a rést a pajzson: hol hibázik vagy figyelmetlen a menedzsment. Hol szaladt el az idő az "Így szoktuk!" alaptézis felett. Fontos, hogy ne "hibást" keressünk, és az egész ne menjen át egymásra mutogatásba, mószerolásba. A cél, hogy megoldást találjunk.

Ezekkel a gondolatokkal szeretném zárni a 2022-es évet. Akárhogy is, nagyon izgalmas időszak elé nézek, remélhetőleg sok-sok tapasztalattal leszek gazdagabb! Szeretném, ha 2023 - nekem a borjú-, és növendék állatok mendezsmentjével kapcsolatos tanulásról és tapasztalatszerzésről szólna!

Mindenkinek boldog, elégedett új évet kívánok!