A SZÉTCSÚSZÁSRÓL
A minap közzétettem a Facebook oldalon a fenti képet "Mi történt itt?" kérdéssel. Szinte azonnal érkeztek a helyes megfejtések: szétcsúszás. Sokan megosztottátok azt is, hogy ti is találkoztatok már ezzel a jelenséggel és, hogy a legtöbbször levágás lett az eset vége.
A témánkat a fenti kép tökéletesen szemlélteti: az állatunk nagy terpeszben fekszik, és önállóan nem képes felkelni.
Több hajlamosító tényezőt is felsorolhatunk, ám ezek szegről végről összekapcsolódnak. Egyrészről van anatómiai ok: a hátsó testfél izmoltsága, a csípőizület alakulása hozzájárulnak ahhoz, hogy az állataink csúszós felületen könnyen "spárgázzanak". Már ki is mondtam a következő hajlamosító tényezőt, a csúszós padozatot! A legtöbb tehenészetben beton burkolatú felhajtóutak és istállók vannak. Olcsósága, könnyű tisztíthatósága, és jó terhelhetősége közkedveltté tette, de ugyanakkor el kell ismerni, hogy nagyon könnyen csúszóssá válik. Csúszós felületen pedig a türelmetlen állatmozgatás, a rangsor viták, és az ivarzók ugrálása mind-mind elősegíthetik az állatok szétcsúszását (ha szemfüles vagy, észrevetted, hogy további hajlamosító tényezőket soroltam fel).
Ha megtörténik a baj a következő teendőid vannak:
- Állítsd talpra minél hamarabb az állatot!
- Mérjétek fel a károkat!
- Határozzátok meg a következő lépést!
Felmérni a károkat, további lépések meghatározása
Már a lábra állításkor eldől az egyik legfontosabb kérdés: talpon marad-e önállóan a beteg? Ha igen, az értelemszerűen jó kórjóslatú, viszont ha ekkor még nem marad önerejéből lábán, akkor nagyon figyelj arra, hogy jó vastagon bealmozott (ideális a 40-50 cm szalma vagy a 20-30 cm homok lenne!), és az időjárás viszontagságaitól védett helyre fektesd a tehenet.
A legszerencsésebb opció az, ha csak azért nem bírják el a lábai, mert fáradt, ijedt, "elhagyja" magát. Ahogy köztünk, emberek között is nagy különbségek vannak, úgy a tehenek sem egyformák. Megfigyeltem, hogy egyesek ellenállóbbak a "próbatételekkel" szemben és jobban viselik azokat, míg mások a legkisebb stresszhatásra is lefagynak és elhagyják magukat. Etesd, itasd meg, hagyd egy kicsit pihenni és valamivel később próbálkozz újra az emeléssel. Azt tanácsolom neked, hogy ha 24 órával később sem marad talpon, akkor értesítsd az állatorvosod!
Mi lehet ennek az oka?
- súlyos ideg-, és izomkárosodás,
- csípőizületi ficam,
- medencecsont törés, szeméremcsont felnyílása.
A leggyakrabban az 1. pontban lévő anomáliák jelentkeznek. Általában több ideg is károsodik a trauma hatására, ezek közül is legtöbbször az ülőideg (nervus ischiadicus) és a combközelítő izmok beidegzését ellátó képlet (nervus obturatorius) károsodik. Gondos ellátás, regeneráció biztosítása, gyógyszeres támogatás mellett van esély a gyógyulásra.
Mit jelent a csípőizületi ficam? A combcsont feje a medencecsont csípőizületi vápájában foglal helyet - pont úgy néz ki, mintha egy gömbcsukló lenne. Na mármost a szarvasmarháknál ez a vápa nem öleli teljesen körbe a combcsont fejét, így az bizonyos erők hatására viszonylag könnyen "kiugorhat" a helyéről. Három irányba indulhat el: előre-felfelé; előre-lefelé; és és hátra-lefelé. A visszahelyezésnek elvi lehetősége csak az előre-felfelé történő kimozdulásnál van, a többi eset rossz kórjóslatú.
A legsúlyosabb elváltozás egyértelműen a 3. pontban leírt csonttörés, vagy szeméremcsont felnyílás. Ezek akár szemmel is láthatóak lehetnek, de rektális vizsgálat során biztosan diagnosztizálhatóak. Ilyen esetekben euthanázia vagy levágás javasolt.
Ha nincs csípőemelőd, javaslom inspirálódj az internetről és készíts egy ehhez hasonló hevedert!
Ezt a képet az állatorvos kollégák örömére szúrtam be.
Források:
https://agrarzone.com/cow-lifting-device
https://www.vetlexicon.com/treat/bovis/diseases/sciatic-injury