A nagy mókamester: a BVD-perzisztensen fertőzött borjú

Hallottatok már a PI-borjakról? A napokban többször emlegettem a Kérődző Akadémia Facebook és Instagram oldalán is, illetve szemfüles olvasók emlékezhetnek arra, hogy az oldal történetének eddigi egyik legolvasottabb irományában is kitértem rájuk.

Ezt a témát szeretném részletezni nektek, ugyanis nemrégiben érdekes saját tapasztalásom volt ezzel kapcsolatban, ami azt hiszem tanulságos lehet nektek is!

FIGYELEM! Tabudöntögetés következik, eklatáns példája annak, hogy a biológia sokszor nem olvassa a tankönyvet!

Ha egy nőivarú szarvasmarha korábban nem fertőződött a BVD vírusával, viszont a vemhesség 30-120. napja között "összeakadnak", akkor a fejlődő magzatra ez a találkozó egészen rendkívüli hatást gyakorol: mivel ekkor még az immunrendszer nem kompetens, a vírust a fejlődő szervezet nem azonosítja idegenként. Emiatt később, amikor az immunrendszer már ereje teljében lesz, akkor sem fogja ostromolni a vírust - így a kórokozó minden nehézség nélkül szaporodhat és ürülhet az így fertőződött állat szervezetében. Megszületésük után ezek a borjak valóságos vírusgyárak - olyan nagy mennyiségben ürítik a BVD vírusát, hogy az hatalmas fertőzési nyomást jelent az állományra. A fertőzöttség állandosul, perzisztens lesz. Ezért nevezzük az ilyen állatokat perzisztensen fertőzöttnek, röviden PI állatoknak. Mint oly sok minden más, ez is egy angol nyelvű rövidítés (persistent infected, PI), amit világszerte átvett a szakma, így itthon is széleskörben használják.

 Az, hogy egy kórokozónak mekkora kártétele lesz egy adott populációban tulajdonképpen két paraméter egyensúlyán múlik:

• Egyrészről a betolakodók (értsd kórokozók) létszámától (= fertőzési nyomás) és "fegyverzetétől" (=virulencia), 
• Másrészről a védők rátermettségétől és "pajzsától" (= immunitás erőssége, veleszületett és szerzett).

Betegség megjelenésének és járvány kitörésének akkor minimális az esélye, ha az előbbi gyenge és kevés, utóbbi pedig erős és repedésmentes. 

Na most, ha az állományunkban van PI állat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hiába vakcinázunk, az ürített vírusok mennyisége felborítja az egyensúlyt, megtöri a védelmet.

Nos, a hosszú bevezető után végre a lényegre térek! Tankönyv szerint ezek a PI borjak nyeszlettek, borzasak, betegesek. Gyakran megbetegszenek, a súlygyarapodásuk messze elmarad az egészséges társukétól. Általában nem érik meg az első ellést, hamarabb kikerülnek az állományból. Figyeljétek meg az alábbi fotót, amit a NADIS oldaláról töltöttem le - ezen két, egykorú állatot láthattok!

Na és most következik a meglepetés: A következő képen egy PI-üsző figyelhető meg (saját felvétel). Egy fotó erejére egy egészséges, vele egykorú borjú mellé állítottuk (3. fotó, saját felvétel). Ti láttok bármi kirívót a fertőzött állaton?

Miután visszajött a pozitív eredmény, a szakma szabályai szerint megvizsgáltuk a mamát is - döbbenet: arról is kiderült, hogy PI állat! Sőt! Második laktációját tengette! Külsőleg ezen az állaton sem volt semmi feltűnő, viszont a RISKÁT bogarászva már szemet szúrt az, hogy az első laktációja alatt csak valamivel több, mint 6000 kg tejet préselt ki magából (finoman szólva sem túl veretes…).

Szóval, a mai írás lényege: akár húsmarhád van, akár tejhasznú állományod, próbáld megoldani, hogy belekezdj a szakszerű BVD - mentesítésbe! Önmagában a vakcinázás és a "majd észrevesszük" a PI-állatot, vagy "úgyis selejtezi magát" stratégia nem fog működni!